Története
A macskák nagy többsége rövid szőrű. Európában a 16. századig nem ismertek másféle macskákat. Ezek az állatok nagyon hasonlítottak vad rokonaikhoz: bundájuk cirmos volt, és a véletlen párzások, valamint ritkán a tudatos fedezetések révén kialakultak a fekete, fehér, vörös és kéksszürke árnyalatok. A széleskörű és céltudaros tenyésztés tehát a rövid szőrű cicák nemesítésével kezdődött Angliában. Az itt kialakított különböző színű rövid szőrű, fajtatiszta cicákat az egész világon mind a mai napig brit rövidszőrű macskáknak nevezik.
Általános megjelenése
A standard valamennyi színváltozatnál (melyből 23 féle van) megköveteli a középhosszú, erőteljes, izmos törzset, az erős, arányos végtagokat, a kecses, kerekded mancsokat. Fejük gömbölyű, pofájuk jól fejlett; fülük apró, hegye lekerekedő, arcorri részük rövid, farkuk nem túl hosszú. Bundájuk rövid és tömött. Színük lehet egyszínű: fekete, fehér, kék, krémszínű stb., illetve ezüstszínű, vörös, barna cirmos; két színű: fekete-fehér, kék-fehér, vörös-fehér, teknőctarka, teknőctarka fehérrel; valamint ezek további színvariációi.
A képen a kandúrunk, Alfréd látható. Ő egy ezüst-fekete pettyes brit cica.
Viselkedése
Ezek az állatok a legintelligensebb cicák közé tartoznak. A család megbízható barátai, könnyen és jól alkalmazkodnak a házban élő többi állathoz, ragaszkodnak gazdájukoz. Ideális kiállítási alanyok, miután a jelek szerint nem zavartatják magukat a nagy lármától, nyüzsgéstől, valamint attól a körülméyntől, hogy kiszakítsák őket megszokott környeztükből. Vonzó megjelenésű, tevékeny, minden iránt érdeklődő cicák. Fölöttébb előnyös tulajdonságuk, hogy általában nemigen rongálják a bútorokat; a karomélesítést, koptatást - ha tehetik - inkább a házon kívül, a kertben végzik.
