Másik neve Burmai szent templommacska.
Története
Azt mondják; ez a fajta egyenesen egy burmai istennőnek köszönheti származását! A legenda szerint ugyanis az egyik burmai kolostorban élt Mun Ha, az öreg főpap, aki egész életét a kék szemű istennő, Cun Kiang Sze szolgálatának szentelte. Meditációiban hűséges társa volt Szin, a fehér bundájú barna pofájú, arany szemű macska. Egy este, amikor a Hold a felhők mögé bújt, és teljes sötétség borult a templomra, haramiák törtek a kolostorra; gyalázni, fosztogatni kezdték a szent helyet. Mire a szerzetesek öszegyűltek, hogy segítségért fohászkodjanak a zafírszemű istennőhöz - az öreg Mun Ha meghalt. A nagy riadalomban, kavarodásban a szerzetesek macskája, Szin egyszer csak az istennő szemének kékjét vette fel, mancsai, amelyekkel az ősz főpap fején tapodott, kifehéredtek. Csoda történt! A kolostor összes macskája "szent színekben" pompázott, s az "isteni jeltől" felbuzdult szerzeteseknek is sikerült visszaszorítani a haramiákat. Ez a legenda.
De mi a valóság: hogyan alakult ki a fajta? Nos erre nincs pontos magyarázat. Elképzelhető, hogy a sziámi macskából (amely ugyanis templomi macska) spontán mutációként keletkezett a birman. Mindenesetre az első tenyésztő, aki 1924-ben kezdte meg a "tervszerű szaporítást", a fajta eredetéről szintén csak a fenti misztikus történetet ismeri...
Általános leírása
Rendkívül elegáns, félhosszú szőrű cica. Teste arányos, hosszú, izmos. Szőrének színeloszlása lényegéban megegyezik a sziámiéval. Megjelenésében az a legfeltűnőbb, hogy mind a négy mancsa makulátlan hófehér, mintha fehér zoknit viselne.
Viselkedése
Vérmérsékletéből is kiderül, hogy a birmannak sziámi vér folyik az ereiben. Életerős fajta; egész nap játszik, hancúrozik, rohangál. Nyoma sincs benne a hoszzú szőrű macskákra jellemző "közömbösségnek". Intelligens,gyöngéd, szerfelett bohókás természetű állat. Igazi mókamester! Élvezi a "közönséget", szereti, ha foglalkoznak vele, ha figyelnek rá. Független, akárcsak ereszen mászkáló európai rokonai, de arisztokratikusan elegáns. A pihenés óráiban a legszívesebben végignyúlik egy puha párnán, és úgy hódol az alvás örömeinek...
