Értetlenül állok szemben azzal a ténnyel, hogy aki cicát szeretne vásárolni csakis nőstényt keres, és a legtöbben ha a következő válasz érkezik "már csak egy kandúrunk van eladó" lecsapják a telefont. De ha véletlenül meg tudjuk kérdezni, hogy tulajdonképpen miért is, a válasz vagy nem egyértelmű (tehát maga sem tudja, csak azt hallotta hogy nőstény cicát kell választani), vagy pedig tenyészteni szeretné. A tenyésztési tévhitekről majd máskor.
Álljunk csak meg egy pillanatra!!!
Előre bocsátom, a kiscicákat kölyök korukban, tehát fél éves koruk környékén ivartalaníttatni kell!
Ha nőstény cicát veszünk házikedvencnek - tehát nem szeretnénk kiscicákat -, akkor őt is ugyanúgy ivartalanítani kell, mint a kandúrt, sőt ez náluk hasi műtét, ami ugyebár eléggé megviseli az állatot, mert ha nem tesszük meg, kedvencünk januártól szeptemberig bizony keresni fogja ám a kandúrok társaságát, és ha nem találja, akkor kikészít minket állandó elviselhetetlen nyávogó, kellető viselkedésével.
Ezzel szemben, ha kandúr választunk, egy rövid beavatkozás eredménye képpen, cicánk nyugodtabb, nagyobb termetű és sok esetben ragaszkodóbb lesz, mint egy nőstény macskusz.
Ha nekem nem hisztek olvassátok el a következő idézetet!
"Amennyiben a macskát még kölyök korában sterilizálják, nem sokat nyom a latban, hogy milyen neműt választunk. A sterilizált kandúrok rendszerint nagyobb testűek lesznek, mint a sterilizált nőstények, de ezenkívül nem sok különbség mutatkozik közöttük. A hímekről, különösen a sterilizált egyedekről azt tartják, hogy jobban ragaszkodnak gazdáikhoz, de ez leginkább annak függvénye, hogy a tulajdonos miként bánik az állattal. A nőstények legalább ennyire ragaszkodók tudnak lenni."
Az idézet a következő könyvből származik: Caroline Davis: Macskatartók kézikönyve
